Vaknyugat és táncszínház

Hover Annamária dramaturgia szakos egyetemista beszámolója a Sorompók nélkül fesztivál ötödik napjáról.

A fesztivál ötödik napján sem unatkozott a közönség. Egy román és két magyar előadással lepték meg a közönséget a szervezők. A magyar nyelvű előadások közül az egyik egy igen elszomorító történetet mutat be, a másik pedig egy táncos-zenés produkció a Háromszék Táncegyüttes előadásában.

A Csíki Játékszín Martin McDonnagh Vaknyugat című darabját adta elő Parászka Miklós rendezésében. Egy testvérpár Coleman (Czintos József) és Valene (Fülöp Zoltán) viszonyáról szól, hogy mennyi gyűlölet van egy idősödő férfi szívében saját testvére iránt.

Egy lepukkant faluban játszódik a történet, amelyben az emberek egymást gyilkolásszák és a kiskorú lányok krumplipálinkát árulnak. A falu papja, Welsh atya (Veress Albert) próbálja kibékíteni a testvérpárt, de nem jár sikerrel. Saját hitének megingása, az önsajnálat és a faluban történő gyilkosságok teljesen elkeserítik ezért alkoholba folytja bánatát.

A férfi egyetlen reménye Kicsilány (Kiskamoni-Szalay Lilla), aki a kulturálatlan modorával még jobban kétségbe ejti. Kicsilány trágársága és Coleman tettének hatására, hogy szándékosan ölte meg apját, a pap megoldásként az öngyilkosságba menekül. Hátrahagy egy levelet, amelyben békére inti a fivéreket az ő lelkének megnyugvása érdekében. A fiúk először magasról tesznek a levélre, de miután látják Kicsilány fájdalmát, amit a pap elvesztése okozott, úgy döntenek, hogy megpróbálják.

A levél és a feszület társaságában elkezdődik a bűnök meggyónása, amely eleinte őszintének tűnik majd versengésbe megy át, végül oda jutnak, hogy fegyvert fognak egymásra. Bevallják, hogy szeretnek veszekedni, de mégis megpróbálnak békében élni egymás mellett.Az előadás utolsó mozzanata, amikor Valene el akarja égetni a pap levelét, de mégsem teszi, hanem testvére után megy a kocsmába.

A humoros, de ugyanakkor elszomorító történet arra figyelmezteti a nézőt, hogy ne legyen gyűlölködő, próbáljon meg megbocsátani, még akkor is, ha az annyira nehéz.

Az előadás díszlete és jelmeze, amelyet Bors Eszter tervezett, nagyon élethű. A díszlet két részből áll: a fivérek háza és a folyó part, amely a színpad elején található. A jelmezek tükrözik a szereplők legfontosabb tulajdonságait: Valene rendezett, tiszta ruhát visel, haját hátra fésülve hordja, ebből tűnik ki, hogy pedáns, rendkedvelő ember. Coleman, borzos frizurát visel, ruhája rendezetlen, mint az érzései. Kicsilányon egy farmernadrág és egy zöld kapisonos felső van, amely sugallja lázadó mivoltát, és nem utolsó sorban Welsh atya, akinek a ruhája rendezetlen, mint az élete is.

A színészi játék a két fiú, Valene és Coleman esetében hiteles volt, nem voltak elnagyolt gesztusok, ripacskodás, csak amennyit a szerep megenged. Kicsilány és Welsh atya esetében néha erőltetettnek tűntek a káromkodások.

A majdnem háromórás előadást a közönség vastapssal jutalmazta.

*

A következő előadás a Háromszéki Táncegyüttes és a Heveder zenekar közös produkciója, melynek címe Száz évig. Az előadás a 2004-ben elhunyt Fodor Sándor Netti prímás emlékére készült, koreográfiáját és jelmezét Könczei Árpád készítette.

Az előadás során kalotaszegi, bodonkúti, kisbácsi, mérai, gyalui, gyerőmonostori és szucsági táncokat egyaránt bemutatnak. A főszerepet a zene kapja, és a férfiak tánca. Román és magyar nyelven is énekelnek, és a táncokkal történeteket mesélnek el a nézőknek. Látunk szerelmet, mulatást, temetést. Még a zenekar is kedveskedik néhány tánclépéssel a nézőknek.

A váltások között néhány hangfelvételt lehet hallani, melyben Netti mesél életének pár mozzanatáról, valamint a muzsikáról.

Az produkciónak igen szomorú a vége, a Sándor temetésének imitálása, melynek hatására még a néző szíve is összeszorul.

Az egyórás előadást a Szakszervezeti Művelődési Házban tartották, és teljes mértékben elnyerte a közönség tetszését.